Avagy: miért imádjuk annyira a hőszínezett rezek ékszer-tulajdonságait:

Képzelj el egy ékszert, ami lassan, de az idők során folyamatosan változik veled, hozzád idomul. A színei-foltjai lassan változnak. Csak a szerető gondoskodásodon múlik, hogy csillogó-mélytüzű-ezerszínű, vagy például mattabb, egységesebb felületű, a főbb geometriai formákra és függvényekre fókuszáló jellegű lesz. Esetleg karcos színcsíkok kezdik keresztbe-kasul futni, mint egy harcost? Hőszínezett rezeink fizikájában és kémiájában rejlik, hogy mindezt lehetővé teszik.

1. Egyszerű szemüvegtörlő selyemmel rendszeresen (sem túl gyakran, sem túl ritkán) tisztítva nagyon sokáig csillogóak maradhatnak, köszönhetően a gondosan polírozott felület egységes hőszínezésének, meg a valóban nagyon bevált, noha kezdetben igencsak borsos árúnak tartott, múzeumoknak kifejlesztett Renessaince Wax-nak, melyet nagyon vékony rétegekben, több rétegben, közben várakoztatva hordtunk fel a felületére. Szerintem heti kb. 1-2 finom megtörölgetés a legtöbb réznek elég, de vigyázat, ahogy az elejéből kiderült: ebben már a saját személyiségem preferenciái is érvényesülnek. Jobb megoldásnak tartom, ha inkább kitalálja mindenki magának, hogy neki hogy tetszik legjobban.

2. A hőszínezett rezek színei törvényszerűen mindig változni fognak tehát, akár karbantartjuk (csillogó és színes marad), akár nem (rendszeresen hordva egyfajta ősi amulett jellegük lesz ekkor).

3. A karcok harcban nevelkedett jelleget adnak a hőszínezett rezeknek, de egészen eltérő eredményt kapunk, ha közben karbantartjuk, mint ha közben nem.

Előbb-utóbb mindenképpen olyan ékszered lesz, mely jellegében rád fog hasonlítani. És ha ez egy idő után már nem tetszik annyira, akkor folyamatos törődéssel veled fog változni a hőszínezett réz ékszered is.

Itt van egy nagyon emlékezetes példány, mely körülbelül fél év után kelt el a híres Ráckevei piacon. Budapesten készítettem, aztán Barcelonában átalakítottam a hőszínezését azzal, hogy ledörzsöltem róla a viaszt, és néhány társával együtt feltettem pár hétre a kb. 70 fokos bádog háztetőre, fitéve a katalán nap sugarainak, sós levegőnek, esőnek. Aztán újra viaszoztam, szerintem nagyon érdekes lett, előtte olyan éretlen volt még a színe: