Csüny Való története – Az állatkert sztori, valamint a csak nyitható kapuk – egy igaz mese

(Ez az oldal valahol rólunk szól ám)

A legfehérebb Csokinyúl és Sünike rájövünk, hogy az Állatkert ajtaja tulajdonképpen nyitva van. Elmondjuk ezt a többi állatnak. Van aki marad, van aki eljön. Mi kíváncsian eljövünk onnan és izgalmas kalandozások közepette eljutunk egy gyönyörű, tágas helyre, ahol ösztönös boldogság járja át Csokinyúl füleit és az én süntüskéimet. Elhatározzuk, hogy eztán itt élünk közösen, itt építjük tovább a világunkat. Elnevezzük a helyet Csüny Való-nak (CSÜNY=CSokiNYúl+SÜNike). Ezen alkalomból másik, ünneplős nevet is felveszünk: Csokinyúlból Kis Csüny is lesz, én Sünike pedig Nagy Csüny. Később Rája is csatlakozik.

Olyan valót álmodunk, tervrajzolunk és építünk meg magunknak, ahova minden állat szívesen betér egy-egy sörre, közös éneklésre, filmnézésre, beszélgetéses heverészésre a derékig hullámzó fűben, s ahol a medvét is felírjuk az életlistánkra. Olyan valót, mely az állatkertnél rugalmasabban közelíti határtalanul szabad, folyton változó belső nyúl, sün- és Rájavilágunkat.

Kiderül, hogy a nap mindig süt valahol, még ha a felhők fölé, a dél-krétai Matalába, vagy egy trópusi szigetre is kell mennünk érte, ahol fura módon mindenki kócos. Ahogy múlnak a Csüny Való napjai, egyre jobban megismerjük, milyenek vagyunk boldogan, szemünk is egyre jobban hozzászokik a nagy fényhez és a mosolyráncokhoz. Két mosolygós szemű, rakoncátlan kicsi állatkává válunk. Új játékokat tanulunk és találunk ki, melyekbe szeretjük belegubalyítani gyanútlanul érkező barátainkat is (hozzatok sört!). Építés közben felfedezzük, amit az emberek világában persze minden gyerek tud már, hogy Csüny Valónk nem csak úgy van, hanem folyton keletkezik is. Ez pont kapóra jön: függőágyat csinálunk, majd szép-hatalmas, hegesztett, csodastabil hintaágyat, amin 6-an is kényelmesen elférünk.  Csinálunk egy téli napozót is, fölülről vakító reflektorokkal, kifekvős homokkal, halk zenével, tengerzúgással.

Sünike